A Saját utamon nem feladatbank, hanem egy tudatosan felépített önismereti út. A gyakorlatok egymásra épülnek – ahogy a fiatalok önismereti folyamata is lépésről lépésre bontakozik ki.

Az út a legegyszerűbb, kézzel fogható témáktól indul: a külső tulajdonságok felfedezésétől, a tinédzserkori változásokon áteső test elfogadásán át a belső tulajdonságokon keresztül a személyiség, az egyediség, a másság és a neurodiverzitás személetének megértéséig. Az autizmus és ADHD példái itt nem „címkék”, hanem lehetőségek a mélyebb megértésre és elfogadásra.

Kifejezetten ajánlom a mellékletben található Beszélgessünk róla! kártyák, valamint az önismereti kérdéseket és megerősítéseket tartalmazó kártyák használatát, hiszen ezek lassítják a kommunikációt, vizuális támaszt adnak, láthatóvá, újra elolvashatóvá teszik a kérdéseket. Így a fiatal jobban megérti a témát, és könnyebben tud kapcsolódni.

A gyakorlatban ez sokszor hetekig, akár hónapokig tartó közös munka – beszélgetésekkel, kiegészítő feladatokkal, gyakorlati példákkal. És ilyenkor még mindig csak a füzet első felénél járunk!
Fontos, hogy a feladatokat sosem egy az egyben, „kötelezően” használjuk. Mindig érdemes a diákra szabni – igazodni a személyiségéhez, az aktuális állapotához és tempójához.
Gyakran épp az apró átalakítások teszik igazán működővé és személyessé a folyamatot. Így tud valóban élő, működő önismereti folyamattá válni a füzet.

A nehézségek is helyet kapnak – de mindig keretben, pozitív fókuszban:
„Így működöm, amikor jól vagyok” – „Így működöm nehezebb napokon” – „Amiben különleges vagyok”.

Ez utóbbinál gyakran bekapcsolódik az Erősségeim füzet első része is: a láthatatlan, hétköznapi erősségek tudatosítása. Olyan dolgok kerülnek felszínre, amiket mások talán észre sem vesznek – de óriási jelentőségűek: hogy kitartott, segítséget kért, próbálkozott,megnyugodott, kérdezett, megküzdött egy helyzettel. Ezek adják az alapot ahhoz, hogy a fiatal valóban lássa: értékes, erős és különleges.

Ezután kerülnek elő a mélyebb témák: a maszkolás, majd a szorongás felismerése és tudatosítása. Ez ismét lassú, belemerülős folyamat, amihez idő kell. Ha már megvan a felismerés, és a szavakba öntés képessége, csak akkor jönnek a különféle eszközök – például a légzőgyakorlatok vagy a belső megerősítő mondatok (amelyekhez saját, egyedileg kialakított eszközöket -megerősítő kártyákat- gyártunk).
Ezek az eszközök akkor tudnak valódi segítséget adni, ha a fiatal érti, mire szolgálnak, és miért gyakorolja őket – így tudja majd előhívni őket a nehéz pillanatokban is. Ehhez azonban idő és fokozatos felkészülés szükséges: a megelőző hónapok közös munkája adja azt a biztonságos alapot, amelyre ezek a gyakorlatok valóban épülhetnek.

Az Összegzés utáni rész pedig már valódi visszatekintés, önreflexió, keretezése mindannak a munkának, amit eddig együtt végeztünk. Sok minden csak itt kerül a helyére – és előfordul, hogy még ekkor sem teljesen, de ilyenkor is érdemes elidőzni, annyi időt szánva rá, amennyire szükség van.

Tehát: a Saját utamon nem egy gyorsan kitölthető feladatgyűjtemény, hanem egy önismereti út, amely hónapokon át kísér (sokszor egy tanév sem elég rá!), és amelyben minden oldal a maga idejében nyer értelmet.

Megrendelhető: https://bit.ly/ertemmagamatfuzetek