Az utóbbi években egyre többet beszélünk az autista lányok és nők maszkolásáról. Ez fontos változás, mert sokáig éppen ők maradtak láthatatlanok: jó tanulók voltak, csendesek, alkalmazkodók, miközben rengeteg energiát fordítottak arra, hogy megfeleljenek a környezetük elvárásainak.

Ugyanakkor fontos pontosan fogalmazni: a maszkolás nem női sajátosság. Az autista fiúk és férfiak is maszkolnak. Bár a kutatások szerint az autista nők átlagosan többet maszkolnak, ez nem jelenti azt, hogy a fiúk ne tennék ugyanezt.

A maszkolás nem a nemiségből fakad, hanem abból, hogy az autista ember alkalmazkodni próbál egy gyakran kiszámíthatatlan társas világhoz. Megtanulja, hogyan viselkedjen, mit mutasson meg magából, és mit rejtsen el, hogy megfeleljen az elvárásoknak.

Sok autista fiú is ezt teszi, csak náluk gyakran másként értelmezik: jól funkcionálónak, ügyesen kompenzálónak látják őket, miközben ugyanúgy jelentős erőfeszítést tesznek azért, hogy helytálljanak.

Egy jó nyelvi képességű, magas intellektusú autista fiú hosszú ideig elrejtheti nehézségeit a „jól működő” szerep mögött. A környezet pedig gyakran csak azt látja, hogy nincs komoly probléma.

A maszkolásnak azonban ára van. Az állandó önfigyelés, önkontroll és alkalmazkodás kimerítő, mert folyamatosan olyan szabályokhoz kell igazodni, amelyek másoknak magától értetődőek.

Ezért a maszkolásról nem beszélhetünk kizárólag az autista nők kapcsán. Az ő tapasztalataik fontosak, de nem tehetjük láthatatlanná azokat az autista fiúkat és férfiakat sem, akik ugyanilyen belső munkát végeznek azért, hogy elfogadhatónak tűnjenek.

Amikor egy autista gyerek vagy fiatal „jól működik”, érdemes megnézni azt is, mennyi erőfeszítés van a működés mögött. Mert lehet, hogy amit kívülről alkalmazkodásnak látunk, az belülről egész napos küzdelem a túlélésért.

A képen látható ábra egy nemzetközi konferenciára készített előadásom egyik diájának részlete. Azért választottam illusztrációként ehhez a cikkhez, mert jól szemlélteti, hogy a kívülről „alacsony támogatási szükségletűnek” tűnő autista emberek mögött gyakran jelentős, rejtve maradó terhek húzódnak meg. Az ábra két ilyen tényezőt emel ki: a rejtett hozzáférhetőségi akadályokat (hidden accessibility barriers) és a maszkolás, illetve folyamatos alkalmazkodás terheit (masking and adaptation burden). Ezek kívülről sokszor nem láthatók, mégis jelentős hatással lehetnek a tanulásra, a társas kapcsolatokra és a mentális jóllétre. Éppen ezért a képet nem az autista nők maszkolásának illusztrálására választottam, hanem azért, mert emlékeztet arra: a maszkolás nem kizárólag női jelenség. Sok autista fiú és férfi is jelentős energiát fordít arra, hogy megfeleljen a környezeti elvárásoknak, miközben a nehézségeik rejtve maradnak a külvilág számára.

Szakirodalmi háttérként az érdeklődő olvasók számára az alábbi tanulmányokat ajánlom. Ezek segítenek árnyaltabban látni, hogy a maszkolás nem kizárólag női jelenség, hanem az autista emberek szélesebb körében megjelenő alkalmazkodási stratégia.

Hull, L., Petrides, K. V., Allison, C., Smith, P., Baron-Cohen, S., Lai, M.-C., & Mandy, W. (2017). “Putting on my best normal”: Social camouflaging in adults with autism spectrum conditions. Journal of Autism and Developmental Disorders, 47(8), 2519–2534. https://doi.org/10.1007/s10803-017-3166-5

Cook, J., Hull, L., Crane, L., & Mandy, W. (2021). Camouflaging in autism: A systematic review. Clinical Psychology Review, 89, 102080. https://doi.org/10.1016/j.cpr.2021.102080

Hull, L., Levy, L., Lai, M.-C., Petrides, K. V., Baron-Cohen, S., Allison, C., Smith, P., & Mandy, W. (2021). Is social camouflaging associated with anxiety and depression in autistic adults? Molecular Autism, 12, Article 13. https://doi.org/10.1186/s13229-021-00421-1