„Minden emberi lény szabadnak, egyenlő méltósággal és jogokkal születik.” (Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, 1. cikk)

1948-ban a világ országai kimondták, hogy az emberi méltóság nem alku tárgya, nem járulékos, nem érdemhez kötött – hanem mindenkié.

Ha komolyan vesszük ezt a mondatot, akkor bele kell férnie azoknak is, akik másképp érzékelnek, gondolkodnak, tanulnak. Az autista és más neurodivergens személyek jogai nem „külön jogok”, hanem ugyanannak az emberi jogi alapnak a részei:

- joguk van az érthető, hozzájuk igazított kommunikációhoz,
- joguk van a biztonságos, bántalmazásmentes iskolai környezethez,
- joguk van ahhoz, hogy ne „megjavítani” akarják őket, hanem érteni és támogatni.

A fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény külön kiemeli a méltóság tiszteletét, az önrendelkezést, a részvételt, az esélyegyenlőséget és a hozzáférhetőséget. Nem extra kedvességet kér, hanem azt, hogy a kormányok, intézmények, iskolák valóban tegyenek azért, hogy ezek a jogok a mindennapokban is érvényesüljenek.

Az emberi jogok világnapja ezért nem csak nemzetközi nyilatkozatokról szól, hanem nagyon hétköznapi helyzetekről is:
– amikor egy tanuló megkapja a számára érthető magyarázatot;
– amikor teret kap az eltérő tempója, érzékenysége;
– amikor nem szégyeníti meg senki azért, amiben más, hanem bátran lehet önmaga.

Emlékeztessük magunkat arra, hogy az emberi jogok nemcsak egy nyilatkozat mondatai, hanem döntések, amelyeket minden egyes nap meghozunk:
– amikor nem megyünk el szó nélkül amellett, ha valakit bántanak;
– amikor figyelünk arra, hogy a neurodivergens társaink is értsék, mi történik;
– amikor teret és időt adunk annak is, aki lassabban reagál, más módon kommunikál, vagy több támogatást igényel.

(A cikk az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata (1948) és a Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény (2006) gondolataira épül.)