Amikor a bántalmazás megelőzéséről és a felnőttek felelősségéről írok, gyakran jönnek olyan reakciók, amelyek a tanári kiégésre, a „neveletlen generációkra” vagy a családi háttérre hivatkozva hárítják el a felelősséget.

Igen: a segítő szakmákban dolgozók leterheltsége valós probléma. De ez nem írhatja felül a gyermekek alapvető jogait és a szakmai minimumot.

Nemrég egy zaklatott édesanya keresett meg. Az iskolájukban a pedagógus az osztály előtt szisztematikusan megalázta a gyermekét, gúnyt űzve a nehézségeiből. A tanuló a felgyülemlett feszültség után agresszív kitöréssel reagált. Az intézmény pedig a gyereket bélyegezte meg, miközben a megelőző verbális abúzust és a pedagógiai mulasztást figyelmen kívül hagyta.

Nézzük a tényeket szakmai és jogi szempontból:

 Az emberi méltóság minden gyermeket megillet

Minden tanulónak joga van ahhoz, hogy személyiségét és méltóságát tiszteletben tartsák. A pedagógustól érkező verbális agresszió és megszégyenítés jogsértés, amely veszélyezteti a gyermek testi és lelki fejlődését – függetlenül attól, hogy van-e diagnózisa vagy sem. Magyarország Alaptörvényének II. cikke kimondja: az emberi méltóság sérthetetlen.

 Az idegrendszeri összeomlás nem választott viselkedés

A köznevelési törvény (Nkt.) minden tanuló számára garantálja a lelki erőszakkal szembeni védelmet. A bántalmazó pedagógiai légkör krízisreakciót válthat ki. Bizonyos állapotoknál – mint például az autizmus – az idegrendszer sérülékenyebb, így a stressz fokozása és a megalázás náluk sokkal hamarabb vezethet kontrollvesztéshez és idegrendszeri összeomláshoz, ami nem szándékolt, hanem egy kényszerű válaszreakció.
"A gyermek, a tanuló személyiségét, emberi méltóságát és jogait tiszteletben kell tartani, és védelmet kell számára biztosítani fizikai és lelki erőszakkal szemben." – Nkt. 46. § (2)

 A támogató környezet biztosítása törvényi kötelezettség

Az intézmény alapvető feladata az érzelmi biztonság és a biztonságos pedagógiai környezet megteremtése minden gyermek számára, hiszen a tanulónak joga van az adottságainak megfelelő neveléshez (Nkt. 46. § (3) a)), valamint ahhoz, hogy biztonságban és egészséges környezetben oktassák (Nkt. 46. § (3) b)).
Sajátos nevelési igény esetén az Nkt. 47. §-a emellett kötelezővé teszi az állapotnak megfelelő ellátást és speciális módszertant is.
Autizmus esetén ilyen alapvetés például az érzelmi biztonságot megalapozó pozitív légkör, a bejósolható környezet és a vizuális támogatások biztosítása. Ezek elhagyása szakmai mulasztás, és akadályozza az esélyegyenlőséget. A „rugalmasságra nevelés” vagy a „majd a való életben sem lesz segítség” típusú érvelés csupán szakmai kibúvó. A támogatás megvonása nem a felnőttkorra készít fel, hanem súlyos jogsértést valósít meg.

Vajon mikor ismerjük el végre, hogy a támogató környezet hiánya és a verbális abúzus egyenes út a krízishez?