Az elmúlt időszakban egyre többször éltem meg, hogy az a nyelv, struktúra és gondolkodásmód, amit az Értem magamat füzeteimben használok, különböző helyeken visszaköszön, olykor kísértetiesen megegyező módon.
Sokáig nem értettem, mi történik, de ma már jobban látom.
Az AI-rendszerek mintákat tanulnak. Abból dolgoznak, amit mi emberek feltöltünk, megosztunk, használunk velük, vagy az AI-tól teljesen függetlenül nyilvánosan elérhetővé teszünk az interneten.
Ha egy anyag — például egy munkafüzet — bekerül ezekbe a rendszerekbe, akkor a benne lévő mondatszerkezetek, gondolkodási ívek, megközelítések elkezdenek szétterjedni: az AI beépíti azokat a válaszaiba.
Nem szó szerint, inkább mintázatként térnek vissza másokhoz, és természetesen közben leválnak a forrásról. Így válik egy több mint 10–15 év alatt felépített, egyedi szakmai munka fokozatosan névtelen mintává.
Ez számomra egy nehéz felismerés volt, de egyúttal kicsit oldja is bennem az "eltulajdonították tőlem a szellemi munkám gyümölcsét" érzést. Mert a mai, AI-val működő világban ez poszt is tanítja "őt", mint minden más is, ami szabadon elérhető.
Ezért is fontos, hogy megbízható forrásból tájékozódjon mindenki, mert a mesterséges intellgencia egy nagy válogatás nélküli halmazból merít, aminek valóságtartalmát nem feltétlenül tudja megvizsgálni... terepgyakorlata pedig végképp nincsen hús-vér emberekkel.
Ezért szeretnék most egyértelműen kérni valamit:
Kérlek, ne töltsétek fel a füzeteimet, feladataimat az AI-rendszerekbe.
És pláne ne használjátok fel őket saját AI-asszisztensek „tanítására”, hiszen ezzel a szellemi tulajdonomat, sok évnyi munkámat értéktelenítitek el, teszitek névtelenné, sablonos AI-mintává, mégha nem is tudatosan. (Ezért is nem jönnek még a további füzetek.... mert nem tudom, mindezt hogyan tudnám megakadályozni.)
Nem a tudást szeretném elzárni. Azt a konkrét munkát, nyelvet és struktúrát szeretném védeni, amit én raktam össze, sok év tapasztalatából, amikor még nem is volt AI, az Autizmus Alapítvány képzésein fejlődve, és az autizmus spektrum pedagógiája szakirányon tanultak alapján, az abból jövő NEUROAFFIRMATÍV módszertanból amit velem együtt a másik 1000 szakiránytársam ugyanúgy képvisel. <3 Ezt az irányt csak árnyalta és kiegészítette a többi képzésem (pl. mentálhigiéné).
Arra is figyeljetek, hogy az AI szeret hangzatos, magabiztos állításokat tenni. Könnyen ír olyat, hogy valami „újszerű”, „egyedülálló”, „eddig nem létező” vagy „elsőként kidolgozott” módszertan, akkor is, ha ennek komoly szakmai előzményei vannak.
Ezért különösen fontos a forráskritika. Attól, hogy egy módszertan nincs mindig ezen a néven emlegetve, még nagyon is létezhet a hazai szakmai gyakorlatban. A neuroaffirmatív szemlélet sem új dolog, csak most éli virágkorát, most "divatos". Ettől még itthon hosszú szakmai előzménye van az autizmus-specifikus gyógypedagógiai gyakorlatban, és abban a mindennapi munkában, amit sokan végeznek... mára már ezer fő autizmus spektrum pedaógiája szakirányon végzett gyógypedagógus vallhatja magát neuroaffirmatív szemléletűnek, akkor is, ha 2013-ba végzett!
Egyik kedvenc írómtól hozott idézettel zárnám ezt az eléggé ambivalens írást: "A mai világban az az igazi túlélő, aki különbséget tud tenni igaz információ és hamis információ között." (Szendi Gábor)
Ilusztráció: Oklevelem egy részlete a tegnapi római konferenciáról, amelynek témáját egyszerűen nem is merem bedobni a közösbe, mert mire megírom a disszertációmat, addigra 100 másik "szakember" fogja sajátjának érezni mindazt, amit én taposok ki. Mindezt azért, mert jön AI, és magáénak tekinti majd ezt az információt is, és szórja tovább száz nyelven, a szerző említése nélkül, szerte a világban.
