Hozzáférhető érettségi:

ASD/ADHD tanulók vizsgatámogatásának lehetőségei a hazai jogi keretek között - Szakpolitikai összefoglaló

A hozzáférhető érettségi és a támogatási folytonosság kérdése

A magyar köznevelési rendszerben a sajátos nevelési igényű tanulók számára a szakértői véleményben rögzített támogatások biztosítása jogszabályi kötelezettség. Az érettségi vizsga esetében azonban jelenleg hiányzik az a vizsgaspecifikus, egyértelmű, országosan alkalmazható dokumentációs forma, amely egyedi tartalommal, a tanuló funkcionális szükségleteihez igazodva rögzíti a vizsgán biztosítandó támogatásokat.

A jelenlegi gyakorlatban a vizsgára vonatkozó dokumentációban többnyire a jogszabályban nevesített mentesítések és speciális vizsgafeltételek jelennek meg, például a többletidő, a segédeszköz-használat vagy a szóbeli és írásbeli vizsgarész cseréje. Ugyanakkor a tanuló tényleges hozzáféréséhez szükséges egyéb funkcionális támogatások - például az instrukciók egyértelműsítése, a terhelés szabályozása, a szenzoros feltételek vagy a vizsgahelyzet strukturálása - gyakran nem kerülnek be kötelezően biztosítandó, ellenőrizhető formában a vizsgadokumentációba. Emiatt eltérő gyakorlatok alakulhatnak ki abban, hogy a tanórai munka, a számonkérések, a felkészülés és a kimeneti vizsga során pontosan milyen támogatásokat biztosítanak a tanuló számára. Ez támogatási szakadékot hozhat létre a tanuló dokumentált szükségletei és a ténylegesen megvalósuló gyakorlat között.

A javaslat lényege

Javasolt egy egységes szerkezetű, mégis egyénre szabható, legfeljebb egyoldalas „Vizsgablokk” bevezetése a szakértői vélemény részeként. A Vizsgablokk a tanuló egyéni funkcionális szükségleteihez igazodó akadálymentesítési és támogatási formákat rögzítené pontos, áttekinthető és végrehajtható módon.

A dokumentum az alábbi fő területeket foglalná magában: környezeti és szenzoros feltételek; instrukció- és feladatértés támogatása; idő- és terhelésszervezés; segédeszközök használata; speciális vizsgaszervezési elemek.

Miért jelentene ez előrelépést?

A Vizsgablokk bevezetése a „szokásos munkamód” elvének hazai érvényesítését is erősítené. Ha a kimeneti vizsgán pontosan rögzített, hogy a tanuló számára milyen hozzáférést biztosító támogatásokat kell biztosítani, akkor ezeknek a támogatásoknak a tanórai munkában, a számonkérésekben és a vizsgafelkészülés során is meg kellene jelenniük. Így a vizsga nem elszigetelt eseményként működne, hanem a tanuló dokumentált, begyakorolt és következetesen alkalmazott munkamódjára épülne.

Várható eredmények

A Vizsgablokk bevezetése:

  • csökkentené a szakértői javaslatok eltérő értelmezéséből fakadó bizonytalanságot;
  • növelné a támogatások biztosításának következetességét;
  • erősítené a szakértői vélemények gyakorlati alkalmazhatóságát;
  • elősegítené a „szokásos munkamód” elvének következetes érvényesülését;
  • mérsékelné a tanórai adaptáció és a kimeneti vizsga közötti támogatási szakadékot;
  • segítené, hogy a vizsga eredménye elsősorban a tanuló tudását, és ne a vizsgahelyzethez való alkalmazkodás képességét tükrözze;
  • hozzájárulna a méltányosabb és érvényesebb méréshez.

A javaslat nem igényel új vizsgakövetelményeket vagy a követelmények csökkentését. Célja kizárólag a meglévő jogok és támogatások egységesebb, átláthatóbb és hatékonyabb megvalósítása. A Vizsgablokk alkalmazását intézményi ellenőrzőlista támogathatná, amely a rögzített támogatások tényleges biztosítását teszi követhetővé.

További fejlesztési irány

A jelen összefoglaló ASD/ADHD-fókuszú, érettségire irányuló tanulmányból indul ki. A Vizsgablokk funkcionális szükségletalapú logikája azonban további szakmai és jogi kidolgozás után más kimeneti vizsgák, valamint más SNI- vagy BTMN-státuszú tanulók esetében is továbbgondolható. A további fejlesztés része lehet a megvalósítás felelősségi rendjének, az ellenőrzés módjának, a pedagógusok és vizsgáztatók felkészítésének, valamint a vizsgáztatói határprotokollnak a kidolgozása is.

Benedek, S. (2026). Hozzáférhető érettségi: ASD/ADHD tanulók vizsgatámogatásának lehetőségei a hazai jogi keretek között. Gyógypedagógiai Szemle54(2), 55–72. https://doi.org/10.52092/gyosze.2026.2.1

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Scroll to Top