A Magyar Tudományos Akadémia és az Országos Mentális Egészség Hálózat szakmai javaslatokat gyűjt a Kormány részére készülő, hazai mentális egészségügyi fehér könyv előkészítéséhez. A gyermekek és fiatalok mentális egészségével, prevenciójával és mentális egészségfejlesztésével foglalkozó témakörhöz az alábbi javaslatot küldtem be.

Javaslom, hogy az életkorhoz igazodó mentális egészségfejlesztés a köznevelés teljes rendszerében, a gyermekek és fiatalok számára rendszeresen hozzáférhető prevenciós tevékenységgé váljon. Ne alkalmi programként vagy kizárólag a már kialakult problémákra és krízisekre adott válaszként jelenjen meg, hanem az adott életkori és intézményi szakaszhoz illeszkedve épüljön be a nevelés-oktatás mindennapi gyakorlatába.

A program minden gyermek és fiatal számára hozzáférhető lenne, függetlenül attól, hogy rendelkezik-e diagnózissal vagy fennáll-e már valamilyen mentális nehézség. Célja az önismeret, a saját erősségek és szükségletek felismerése, az érzelmek azonosítása és szabályozása, a stresszel és nehéz élethelyzetekkel való megküzdés, a társas és kapcsolati készségek, valamint a segítségkérés fejlesztése. A gyermekek és fiatalok ne pusztán ismereteket kapjanak a mentális egészségről, hanem konkrét, hétköznapi helyzetekben használható megküzdési stratégiákat ismerjenek meg, próbáljanak ki és gyakoroljanak.

A foglalkozásoknak pszichológiailag biztonságos keretek között kell megvalósulniuk. Nem épülhetnek kötelező nyilvános önfeltárásra, nem minősíthetik a gyermekek és fiatalok személyiségét vagy működését, és világosan el kell különülniük a diagnosztikai és terápiás tevékenységtől.

A megvalósításhoz életkori és intézményi szintekre épülő országos szakmai keretre, kidolgozott módszertanra, megfelelő időkeretre, valamint a foglalkozásokat vezető pedagógusok, gyógypedagógusok, pszichológusok és más segítő szakemberek gyakorlatorientált felkészítésére és folyamatos szakmai támogatására van szükség. A feladat nem jelenthet újabb, megfelelő felkészítés és időkeret nélkül a pedagógusokra terhelt kötelezettséget.

Az iskolai szakaszban a program számára kiszámítható, tényleges órarendi időt szükséges biztosítani. Ennek egyik lehetőségeként javaslom annak szakpolitikai megvizsgálását, hogy a mindennapos testnevelés jelenlegi órakeretéből heti egy óra egészségfejlesztési célú felhasználása lehetővé tehető-e.

A programot eleve a gyermekek és fiatalok sokféleségének figyelembevételével szükséges kialakítani. A módszereknek hozzáférhetőnek és adaptálhatónak kell lenniük a neurodivergens, sajátos nevelési igényű, valamint beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel érintett gyermekek és fiatalok eltérő kommunikációs, szenzoros, kognitív és részvételi szükségleteihez. Az inklúzió így a program tervezésének alapelveként jelenne meg.

A mentális egészségfejlesztés mellett minden köznevelési intézményben egyértelmű segítségutakra is szükség van. Ha egy gyermeknél vagy fiatalnál az általános prevenció kereteit meghaladó támogatási szükséglet válik láthatóvá, legyen egyértelmű, kihez fordulhat, és hogyan juthat el az intézményen belüli segítségtől szükség esetén a pedagógiai szakszolgálati, szociális vagy egészségügyi ellátásig.

A program bevezetéséhez érdemes lenne olyan monitoring- és hatásvizsgálati rendszert is kapcsolni, amely a megvalósítás tapasztalatai mellett a gyermekek és fiatalok mentális jóllétében, önismeretében, megküzdési eszköztárában és segítségkérési készségében bekövetkező változások vizsgálatára is lehetőséget ad.