Néha elhangzik:
„Miért könnyítünk neki?”
„Miért van itt, ha nem bír ugyanannak az elvárásnak megfelelni?”
„Ez kiszúrás a többi diákkal.”

De nézzük meg, mi is történik valójában:

A neurodivergens tanulók nem kevesebbek, hanem másképp működnek. A támogatásuk nem előny, hanem ALAPVETŐ FELTÉTEL (amit biztosítanunk kell) ahhoz, hogy esélyük legyen kibontakozni ugyanabban a térben, ahol a többségi tanulók is haladnak.

A cél nem az, hogy kevesebbet várjunk el, hanem hogy más eszközökkel, más tempóban tudják megmutatni, mire képesek.
Ez nem kivételezés – ez méltányosság. Az igazi igazságosság nem egyformaságot jelent, hanem azt, hogy mindenki azt kapja, amire szüksége van.

És hogy miért fontos ez?

Mert minden gyermeknek joga van a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz.

Ez azt is jelenti, hogy jelentős a szerepünk abban, hogy a diákunk milyen emberként éli meg magát a kezeink között. Nem mindegy, hogy folyamatos kudarcélmény éri, mert az iskola nem alkalmazkodik a speciális szükségleteihez, vagy megfelelő támogatás mellett meg tudja élni, hogy értékes és kompetens ember.