Sok fiatal nehezen tudja elfogadni a diagnózisát. Van, aki egyszerűen úgy érzi: „ez téves, én nem vagyok autista”. Más inkább olyan szeretne lenni, mint a többiek, mert a tapasztalatai szerint a másság csak gúnyt, kirekesztést vagy más negatív visszajelzéseket hozott. Ez érthető reakció: ha a környezet állandóan hiányként láttat valamit, akkor a fiatal is hajlamos rá úgy tekinteni.

Ilyenkor sokszor a maszkolás tűnik a legegyszerűbb útnak: alkalmazkodni, elrejteni a saját működésmódot. Rövid távon ez megkönnyíti a beilleszkedést, de hosszú távon fokozza a szorongást és kimerülést.

Az önelfogadás útja viszont nem itt kezdődik, és nem is azzal, hogy valaki rögtön értékként látja az autizmust. Sokkal inkább az első apró lépésekkel: a belső erőforrások felismerésével és tudatosításával.
Sok fiatal annyira hozzászokik ahhoz, hogy inkább a nehézségeire mutatnak rá, hogy fel sem merül benne: vannak erősségei. Ezek felfedezéséhez biztonságos közeg kell, ahol megtapasztalhatja, hogy erősségei valódi értéket képviselnek benne. Csak ezután következhet, hogy elismerje, és lassan el is kezdje beépíteni azokat az énképébe.

A kutatások szerint az identitásépítés hosszú folyamat. A társadalmi stigma és az internalizált negatív üzenetek (amikor a személy magáévá teszi mások leértékelő véleményét) komoly terhet jelentenek, de támogató környezetben, a közösséghez tartozás élményével és az erősségekre építve idővel lehetséges pozitív, önazonos identitást kialakítani (Botha & Frost, 2020). A saját narratíva átformálása – vagyis a negatív belső hang fokozatos pozitívra cserélése – szintén hozzájárulhat ahhoz, hogy az autizmust ne bélyegként, hanem értékként élje meg a fiatal (Cage et al., 2020).

A pedagógus, a szülő és a segítő szerepe ebben az, hogy biztonságos közeget teremtsen. Nem az a feladat, hogy meggyőzzük a fiatalt a diagnózisa „helyességéről”, hanem hogy stabilan mellette álljunk, amíg fokozatosan megéli a saját erősségeit, és lassan eljut oda, hogy az autizmus ne akadály, hanem önazonos működésmód legyen az identitásában. Ez nem gyors folyamat, de minden kis sikerélmény és minden elfogadó kapcsolat közelebb visz ehhez a ponthoz.

Pontosan ezt szolgálja az Értem magamat sorozat is – a Saját utamon kötet alapot adhat az önismereti úthoz, az „Erősségeim” rész pedig segíthet felismerni és tudatosítani a fiatalok erősségeit. (Linkek a füzetek megrendeléséhez kommentben.)

________

Botha, M., & Frost, D. M. (2020). Extending the minority stress model to understand mental health problems experienced by the autistic population. Society and Mental Health, 10(1), 20–34. https://doi.org/10.1177/2156869318804297

Cage, E., Monaco, J., & Newell, V. (2020). Experiences of Autism Acceptance and Mental Health in Autistic Adults. Journal of Autism and Developmental Disorders, 50, 2858–2866. https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC8992868/