Sokszor beszélünk a szexedukáció fontosságáról, de ritkán mondjuk ki nyíltan, hogy a neurodivergens fiatalok számára ez nem „extra téma”, hanem olyan alapvető biztonsági tudás, ami jó, ha időben érkezik.

Nemzetközi kutatások szerint az autista és ADHD-val élő lányok többszörös kockázatnak vannak kitéve szexuális bántalmazás szempontjából, mint neurotipikus társaik. Egy nagy svéd népességvizsgálat például azt találta, hogy 18 éves korra az autizmus spektrumzavarral élő lányok esetében csaknem háromszoros, az ADHD-val élő lányoknál pedig nagyjából kétszeres volt a kényszerített szexuális élmények kockázata a nem diagnosztizált kortársakhoz képest (Ohlsson Gotby és mtsai, 2018).

Autista nők körében több vizsgálat is ijesztően magas arányban talált életük során átélt szexuális erőszakot vagy visszaélést: egy francia kutatásban a megkérdezett autista nők döntő többsége számolt be ilyen élményről, és nagy részüknek már gyerekkorban vagy serdülőkorban volt az első bántalmazó tapasztalata (Cazalis és mtsai, 2022).

A neurodivergens fiatalok mindennapjaiban a szociális jelzések sokszor zavarosabbak, nehezebben olvashatók, mint neurotipikus társaiknak. Előfordul, hogy nem teljesen értik, mit üzen a másik arca, hanghordozása, félbehagyott mondata, vagy egyszerűen nincsenek arra felkészülve, hogy valaki mást mond, mint amit érez.

Pont emiatt kerülhetnek bajba, amikor mások átlépik a határaikat, ők pedig későn veszik észre, vagy nem mernek rá reagálni. (Persze tudás híján történhet ez fordítva is.)

Sok neurodivergens fiatalnak különösen nehéz kimondani, hogy „nem”, akkor is, ha belül már rég azt érzi, hogy elég volt. Fél a konfliktustól, az elvesztett kapcsolattól, attól, hogy megint őt fogják „túlreagálónak”, „hisztisnek”, „gyerekesnek” bélyegezni. Máskor a hosszú évek maszkolása miatt eleve nem bízik a saját jelzéseiben, belső megérzéseiben, vagy az impulzivitása miatt könnyebben belekeveredik különböző helyzetekbe anélkül, hogy mindent átgondolna, a szociális naivitása miatt pedig megeshet, hogy csak utólag kezdi érteni, mi is történt vele valójában.

Ez az a talaj, ahol a szociokommunikációs nehézségek és a hatalmi különbségek nagyon könnyen találkoznak. Egy idősebb, tapasztaltabb, „felnőttesebb” fél könnyen visszaélhet azzal, hogy a másik nem pontosan érti, mi fér bele, mi nem, hogyan működik a beleegyezés, mi számít bántalmazásnak.
A neurodivergens fiataloknak is joguk van tudni, hogy mi az egészséges szexualitás, mit jelent a beleegyezés, mi a beleegyezési korhatár, és mikor lép át valaki egy olyan határt, ami már bűncselekmény (visszaélés/erőszak).

A fő fókusz az, hogy ők maguk értsék: a testük felett ők rendelkeznek, a határaik nem hiszti vagy túlérzékenység, a „nem”-jük pedig akkor is rendben van, ha a másiknak ez kényelmetlen. A „bugyiszabály” ebben kapaszkodó: ami a bugyi vagy az alsó alatt van, ahhoz csak nagyon kevés embernek lehet köze, és semmilyen „szívesség” vagy „szeretlek, ha…” nem írhatja ezt felül.
Ugyanilyen fontos, hogy tisztában legyenek az életkori és jogi keretekkel is: bizonyos fiatal–felnőtt kapcsolatok már nem romantikus történetek, hanem bűncselekmények, és ilyen helyzetben nem a fiatal a hibás, hanem minden esetben az, aki visszaélt a helyzettel.

Lehet, hogy ma nem mindig egyértelmű, meddig mehet el egy iskola vagy egy szakember a szexuális nevelésben, mert a jogszabályok szigorúan szabályozzák, ki és milyen keretek között tarthat ilyen foglalkozást. Az viszont biztosnak tűnik, hogy a testhatárokról, a beleegyezésről, a szexuális visszaélés jeleiről és a segítségkérésről beszélni egyértelműen a gyermekvédelem része – erről ma is lehet, sőt nagyon is kell beszélnünk, természetesen a szülők kérésére/beleegyezésével.

Az Értem magamat – Tabuk nélkül című füzet (várható megjelenés 2026-ban) ezt a témát is érinti: teret ad annak, hogy a fiatalok érthető, nyugodt nyelven találkozzanak ezekkel a kérdésekkel, és abban is segít, hogy legyenek szavaik a határaikhoz, ne maradjanak teljesen védtelenek, amikor valaki ezeket átlépi.

Források:
Ohlsson Gotby, V., Lichtenstein, P., Långström, N., & Pettersson, E. (2018). Childhood neurodevelopmental disorders and risk of coercive sexual victimization in childhood and adolescence: A population-based prospective twin study. Journal of Child Psychology and Psychiatry, 59(9), 957–965.

Cazalis, F., Reyes, E., Leduc, S., & Gourion, D. (2022). Evidence that nine autistic women out of ten have been victims of sexual violence. Frontiers in Behavioral Neuroscience, 16, 852203.