A ko-reguláció lényege, hogy egy stabil, nyugodt jelenlét segít szabályozni a másik idegrendszeri állapotát, lehetővé téve a rugalmas alkalmazkodást és a működőképes állapot fenntartását.

Serdülőkorban a felnőttek mellett a kortársak is betölthetik ezt a fontos szerepet, hiszen ebben az életszakaszban a társas visszajelzések ereje meghatározó. A „hová tartozom” és a „mit gondolnak rólam” kérdésekre adott válaszok (vagyis az elfogadás ténye) adják a fiatal alapvető biztonságérzetét. Egy elfogadó kortárs jelenléte önmagában is feszültségcsökkentő (Pfeiffer et al., 2018). A megnyugvást az adja, hogy a fiatal nem marad egyedül abban, amit éppen érez. A társa egyszerűen mellette áll: elfogadja, kivárja, és ítélkezés nélkül vele van.

Autista serdülőknél a kortárs segítés speciális helyzet.
Bár a felnőtt kiszámíthatósága sokszor biztonságot ad, a szakemberekkel szemben gyakran bekapcsol a megfelelési kényszer és az erős maszkolás. Ezzel szemben egy elfogadó, hasonló gondolkodású kortárs mellett a fiatal könnyebben maradhat önazonos. Ilyenkor kevesebb a nevelési szándék és több a természetes jelenlét. Ha a segítő kortárs ismeri és elfogadja társa szükségleteit, a megnyugvás is gyorsabb lehet (Watkins et al., 2015).

DE... ez itthon még nem rutin...

A kortárs segítés nem egy magától működő folyamat, hanem tudatos szakmai munka eredménye. Jelenleg a magyar iskolarendszerben ez még ritka, mert komoly feltételei vannak:
- Alapos tervezés és team-munka: Ez egy rendszerszintű feladat, nem egy-egy lelkes diák magánakciója.
- Komoly felkészítés és kísérés: A kortárs segítőknek érteniük kell a neurodivergens működésből adódó nehézségeket, a támogatási folyamatokat, és a kivitelezéshez nekik is folyamatos háttértámogatást kell kapniuk (Chan et al., 2009).
- Személyi feltételek: Szükség van olyan szakemberekre (gyógypedagógusokra, pszichológusokra), akiknek van kapacitásuk a segítők előzetes felkészítésére és folyamatos kísérésére. A kortárs támogatás csak akkor marad építő, ha a segítőt is védi a rendszer.

Mit tehetünk a megfelelő keretek hiányában?

A korábbi posztokban már kitértem a felnőttek hozzáállásának erejére: a legfontosabb eszközünk ma is a biztonságos, pozitív légkör megteremtése. Ehhez nem kell a rendszerre mutogatni, nem kell hozzá se külön állami keret, se plusz költségvetés.
A támogató légkör és az emberi odafordulás rajtunk áll. A felnőtt türelmes, ítélkezésmentes jelenléte olyan erőforrás, ami bárki számára elérhető.
Felnőttként mi vagyunk a minta: a mi hozzáállásunk alapozza meg a diákok közti ko-regulációt és azt a közösségi védőhálót, ami már csírájában megelőzi a bullyingot. Ahol természetes az egymásra hangolódás és a segítségkérés, ott a bántalmazás elveszíti a talaját. A cél, hogy a ko-reguláció mindenki számára védett kapcsolódási forma legyen, ahol a felelősség megoszlik, és a közösség ereje tartja meg a fiatalokat.
Ti mit gondoltok, mi kellene ahhoz, hogy a biztonságos légkör rutinná váljon az iskolákban?

Hivatkozott források
Chan, J. M., Lang, R., Rispoli, M., O’Reilly, M., Sigafoos, J., & Cole, H. (2009). Use of peer-mediated interventions in the treatment of autism spectrum disorders: A systematic review. Research in Autism Spectrum Disorders, 3(4), 876–889.
Pfeiffer, J. P., Pinquart, M., & Kliem, S. (2018). Social support and depressive symptoms in German adolescents: A 4-year follow-up. Journal of Adolescence, 69, 138–144.
Watkins, L., O’Reilly, M., Kuhn, M., Gevarter, C., Lancioni, G. E., Sigafoos, J., & Schlosser, R. W. (2015). A Review of Peer-Mediated Social Interaction Interventions for Students with Autism in Inclusive Settings. Current Developmental Disorders Reports, 2(3), 171–183.