A klasszikus tanítás legtöbbször frontális:
- a tanár beszél,
- a diák figyel,
- ideális esetben jegyzetel is önállóan.

De már a neurotipikus diák sem tud mindig mindent feljegyezni, nem tud mindenre figyelni egyszerre.

A neurodivergens diák számára ez még több akadállyal jár:

- lassabban dolgozza fel a hallottakat,
- gyakran nem tudja kiszűrni, mi fontos és mi nem,
- nehezebben jegyzi le a lényeget,
- elakad, és nem mer vagy nem tud visszakérdezni,
- lemarad, és onnantól nem tud újra kapcsolódni a témához,
- saját kézírásából nehezen tud tanulni, mert a vázlat rendezetlen, hiányos, írásképe nehezen olvasható lehet,
- a hallott információ rövid időn belül elillan vagy torzul,
- a túl sok hallási inger szorongást, kimerülést okozhat,
- másoktól jegyzetet kérni is komoly nehézséget jelenthet számára.

Ezért van óriási jelentősége a tanári vázlatnak vagy írásos anyagnak:

- géppel megírva, jól olvashatóan, átláthatóan
- a lényeget kiemelve,
- bármikor elővehető, változatlan formában.

Ez nem extra segítség, hanem a tanulási esély alapja.

 Minden diáknak joga van ahhoz, hogy abból kérjék számon, amit valóban tanítottak neki – és ehhez hozzá is férhessen. Ha a tananyag kizárólag szóban hangzik el, az sok diáknál egyszerűen elveszik – és mivel nem visszakereshető, ezzel a tanuláshoz való hozzáférés joga sérül. 

A később is változatlan formában hozzáférhető, érthető írásos anyag teremti meg azt a keretet, ami biztonságot, kiszámíthatóságot ad és a tanulást sikerélménnyé teszi. Ez nem csak a neurodivergens, hanem a neurotipikus diákoknak is segítség, hiszen mindenkinek biztonságot ad, ha tudja, miből kell készüljön.

Ha nincs időnk vázlatot írni, elég lehet pontos oldalszámokat megadnunk a felkészüléshez, de egy jól vázlatoló diák órai munkáját is megoszthatjuk az osztállyal. (ND-diákjainknak további nehézség lehet mások kézírásából tanulni, de még mindig jobb megoldás egy nehezebben olvasható vázlat, mint annak teljes hiánya!)
Figyeljünk arra is, hogy a számonkérés abból történjen végül, ami valóban rögzítésre került, hiszen csak azt tudták a diákjaink később is gyakorolni, megtanulni.

A keret – vagyis az elvárások pontos meghatározása, konkrét és visszakereshető tartalommal – adja azt a biztonsági hálót, ami nélkül a tanulás gyakran nem örömöt, hanem félelmet és szorongást kelt.