Többen kérdezték már tőlem, mit adott a mentálhigiénés képzésem. A válasz röviden: hidat – két, látszólag egymással nem találkozó szakmai világ között.

A képzés nem új eszközöket adott, hanem új szemléletet: segített rendszerezni mindazt, amit a gyakorlatban már régóta csináltam.

Ezen a képzésen szó sem esett autizmusról – én vittem be ezt a témát az egyetemre, autizmus szakirányos, gyakorló gyógypedagógusként. Végül ebből lett a diplomamunkám is.

Első hallásra talán ellentmondásnak tűnik: hogyan kapcsolható össze az autizmus és a mentálhigiéné, amikor a mentálhigiéné nem a betegségekre, hanem a megelőzésre és a lelki egészség védelmére fókuszál?

Az utóbbi években azonban egyre inkább előtérbe került a neurodiverzitás- és neuroaffirmatív szemlélet, amely az autizmust nem betegségként, hanem az emberi idegrendszeri működés természetes variációjaként értelmezi.
Ha viszont így tekintünk rá, akkor az autizmus és a mentálhigiéné nem egymástól távoli világok többé, hanem összekapcsolható területek.

A prevenció az autizmus esetében természetesen nem magára az autizmusra irányul, hiszen az nem betegség, és nem is „megelőzendő” állapot.
A megelőzés itt sokkal inkább a másodlagos, pszichésen megterhelő következmények – például a szorongás, a depresszív tünetek, a kimerülés, a kiégés vagy a társas izoláció – kialakulásának elkerülését jelenti. A cél tehát az, hogy az autista személyek olyan támogató, elfogadó és érthető környezetben élhessenek, amely megelőzi a krónikus stressz és a mentális túlterhelődés kialakulását.

Ebben az értelemben a mentálhigiéné nem „gyógyítani” akar, hanem védőfaktorként működik: az önismeret, az önazonosság és az érzelmi stabilitás erősítésén keresztül támogatja a pszichés jóllétet.

Saját munkámban ezt a folyamatot tettem kézzelfoghatóvá: a mentálhigiéné eszközeit autizmus-specifikussá téve, tanítható és gyakorolható formába alakítottam, hogy valóban elérhetővé váljanak az autista fiatalok számára.

Az „Értem magamat” munkafüzet-sorozat ennek a szakmai gyakorlatnak az eredménye – olyan tananyagok formájában, amelyek az önismeret, az önazonosság és az érzelmi tudatosság fejlesztésén keresztül támogatják a pszichés jóllétet autizmusbarát módon. A mentálhigiéné ezekben az anyagokban átszövő szemléletként jelenik meg: a lelki egyensúly, az önelfogadás és a belső biztonság erősítésében, miközben az autizmus-specifikus pedagógia eszközei – a strukturált keretek, az egyértelmű kommunikáció és a vizuális támogatás – teszik mindezt elérhetővé és taníthatóvá.

Így vált számomra a mentálhigiéné nem különálló területté, hanem az autizmus-specifikus pedagógia természetes, integrált részévé.

Ahogyan az Értem magamat munkafüzetek már több száz szakemberhez eljutottak, jó érzés látni, hogy ez a szemlélet egyre több helyen visszhangra talál.
Külön öröm számomra, amikor a saját tapasztalatok és gondolatok mások munkájában is tovább formálódnak – ez mutatja, hogy valóban közösen alakítjuk a befogadó, autizmusbarát pedagógiai kultúrát.