A félévi zárás és a felvételi sok neurodivergens (autista és/vagy ADHD-s) fiatalnál nem „csak stressz”, hanem az alkalmazkodóképesség határát feszegető terhelés. Ilyenkor egyszerre nő az elvárás, sűrűsödnek a számonkérések, erősödik az időnyomás, miközben gyakran csökken a pihenés és a kontroll élménye. A nemzetközi szakirodalomban egyre gyakrabban jelenik meg az „iskolai distressz” fogalma, és több adat is azt mutatja, hogy a tartós iskolai distressz és a támogatás hiánya aránytalanul gyakran érinti a neurodivergens tanulókat (Connolly et al., 2023).
Krízis alatt nem feltétlenül látványos „összeomlást” kell érteni. Autista és ADHD-s fiataloknál gyakori, hogy a működés először csendben kezd szétesni: romlik az alvás, felborul az étkezés, nő az ingerlékenység, a sírás, a szorongás, a pánikszerű testi tünetek, vagy épp a figyelem szétesése. A viselkedésben ez megjelenhet túlcsordulásként (meltdown) vagy leállásként (shutdown), és ha a terhelés hosszú ideig fennmarad, akár tartós kimerüléshez, „burnouthoz” is vezethet. Ezek mögött sokszor nem akaratosság vagy nemtörődömség áll, hanem idegrendszeri túlterhelés és kapacitásvesztés (Mantzalas et al., 2022).
Az önsértés témáját azért fontos külön néven nevezni, mert sok család és iskola hajlamos bagatellizálni, ha csak feszültségcsökkentésnek tűnik. A valóságban az önsértés mindig jelzés: azt mutatja, hogy a fiatal olyan mértékű belső feszültséget él át, amire éppen nincs biztonságos megküzdési eszköze. Emellett az is fontos, hogy kívülről nem lehet biztosan megállapítani, hol a határ az önsértés és az öngyilkossági veszély között, ezért minden ilyen jelenségnél biztonsági szemlélet és szakmai segítség szükséges. A korszerű irányelvek hangsúlyozzák, hogy a fókusz ilyenkor a biztonságon, a kapcsolódáson és a személyre szabott támogatáson legyen, ne pedig a minősítésen vagy a „gyors lezáráson” (NICE, 2022). A kutatások alapján autista és ADHD-s fiatalok körében emelkedett lehet a szuicid gondolatok és viselkedések kockázata, különösen társuló szorongás vagy depresszió, bántalmazás, kirekesztés és tartós túlterhelés esetén (O’Halloran et al., 2022; Garas et al., 2025).
Krízishelyzetben sokszor ösztönösen „ráépítkezni” próbálunk: beszélni, érvelni, számon kérni, tanulási tervet gyártani. Pedig ilyenkor először a „viharcsendesítés” a feladat: a cél nem a teljesítmény, hanem a működőképesség minimális szintjének visszaállítása. Ennek része az alvás és az étkezés stabilizálása, a szorongásszint csökkentése, a terhelés ideiglenes mérséklése, és az, hogy a fiatal érezze: nincs egyedül, és van kapaszkodó. Iskolai szinten ez gyakran azt jelenti, hogy rövid időre át kell kapcsolni „túlélő módra”: a számonkérések csökkentésére vagy halasztására, a valóban szükséges minimum kijelölésére, a lépések aprítására, az ingerkörnyezet kímélésére, valamint arra, hogy a tudás megmutatására többféle, rugalmasabb út is legyen.
A megelőzésben és a hosszabb távú támogatásban a legfontosabb üzenet az, hogy a fiatalnak olyan megküzdési eszközökre van szüksége, amelyek tényleg működnek stressz alatt is. Az önsértés és a szuicid gondolatok kezelésében serdülőkorban az egyik legerősebb evidenciájú megközelítés a dialektikus viselkedésterápia serdülőadaptációja (DBT-A), amely konkrét érzelemszabályozási és kríziskezelési készségeket tanít (Kothgassner et al., 2021). Autista fiataloknál a társuló szorongás kezelésében több vizsgálat is alátámasztja az adaptált kognitív viselkedésterápia (CBT) hatékonyságát, ha a módszer a neurodivergens sajátosságokhoz igazodik (pl. konkrét nyelv, vizuális támaszok, előrejelzés, kiszámítható lépések).
Vizsga- és felvételi időszakban különösen sokat számít, ha a környezet nem „kedvezményként”, hanem akadálymentesítésként tekint a támogatásra. A kiszámítható menetrend, az előre jelzett elvárások, a terhelés reális bontása, a szenzoros terhelés csökkentése, a szünetek és a rugalmasabb értékelési utak sok fiatalnál nem kényelmi kérdés, hanem a hozzáférés feltétele.
És végül a legfontosabb: ha önsértés vagy öngyilkossági gondolat felmerül, azonnali segítségnyújtás szükséges. Magyarországon sürgős életveszély esetén a 112 hívható, fiataloknak elérhető a Kék Vonal 116 111, általános lelkisegély vonal a 116 123.
Szakirodalom
Connolly, S. E., Constable, H. L., & Mullally, S. L. (2023). School distress and the school attendance crisis: A story dominated by neurodivergence and unmet need. Frontiers in Psychiatry, 14, 1237052.
Garas, P., et al. (2025). Longitudinal suicide risk in children and adolescents with attention-deficit/hyperactivity disorder: A systematic review and meta-analysis. Brain and Behavior, 15(4), e70618.
Kothgassner, O. D., Goreis, A., Robinson, K., Huscsava, M. M., Schmahl, C., & Plener, P. L. (2021). Efficacy of dialectical behavior therapy for adolescent self-harm and suicidal ideation: A systematic review and meta-analysis. Psychological Medicine, 51(7), 1057–1067.
Mantzalas, J., Richdale, A. L., Dissanayake, C., & Guastella, A. J. (2022). What is autistic burnout? A thematic analysis of posts on two online platforms. Autism in Adulthood, 4(1), 52–65.
National Institute for Health and Care Excellence. (2022). Self-harm: Assessment, management and preventing recurrence (NICE guideline NG225).
O’Halloran, L., Coey, P., & Wilson, C. (2022). Suicidality in autistic youth: A systematic review and meta-analysis. Clinical Psychology Review, 93, 102144.
